tagokrol= Tagok Berta Alexandra: ének, citera (önéletrajz) Fekete Irén (Inci): hegedű, gitár (önéletrajz) Drabant Béla: dob, hegedû, citera, ihogtatás (önéletrajz) Lõrincz András: furulya, kaval, bolgár kaval, nej, ének (önéletrajz) Szerzõ László: furulya (önéletrajz) Varró Márk: koboz, duda, brácsa, ének (önéletrajz) HIÁNYZIK A KÉP Szilágyi Áron: doromb, torokének (önéletrajz) A lemezen közreműködnek: Horváth Attila - bőgő, 12 húros gitár Dr. Talabos Csaba - dob, derbuka, kanna Unger Balázs - cimbalom Önéletrajzok: Fekete Irén: hegedû, gitár (önéletrajz) Név: Fekete Irén ( Inci ) Szül.-i dátum, hely: 1984. június 5., Lajosmizse Nemzetiség: magyar Cím: 6050 Lajosmizse, Eötvös L. u. 25. Tel.: 06-20/544-7166 E-mail: f.inci@freemail.hu Tanulmányok: 1990-1998 Lajosmizsei Általános Iskola 1998-2002 Szent-Györgyi Albert Középiskola (Kecskemét) Jelenleg a Kecskeméti Fõiskola Tanítóképzõ Fõiskolai Karának végzõs, német tanító szakos hallgatója vagyok. Nyelvtudás: Német - középfok államilag elismert "C" típusú nyelvvizsga Egyéb: "B" kategóriás jogosítvány Érd.-i kör: nagyon széleskörû a zenei érdeklõdésem-a tipikusan "duc-duc" diszkózenén kívül-minden mûfajt szívesen hallgatok; akár "mûvelek" is Kedvenc: Filmem: Szenvedélyek viharában, Bridget Jones naplója, Macskafogó…-itt is elég tág a repertoár Énekesem: Sting Könyvem: Általában mindig az a kedvencem, amit éppen olvasok. Ételem: Magyaros ételek. Nálunk családi hagyomány a zeneszeretet: bátyám, nagybátyám is zenész (nem népi!). Gyerekkoromban állandóan lakodalmas zenére táncoltam otthon, akkor nem volt más lehetõség, azt sem tudtam, mi az a népzene. Az egész dolog "ízét" a Rózsa Sándor Ifj.-i Citerazenekarban kezdtem megérezni: elhívtak gitározni egy-egy fellépésre. Az igazi elhatározás - hogy szeretnék a népzene mûvelõje lenni - a Csutorás Táborban született meg hat évvel ezelõtt. A történet annyi, hogy azt álmodtam, hegedülök. Mivel nagyon jó volt, reggel amikor felkeltem, bejelentettem otthon, hogy megtanulok hegedülni. Természetesen nem vettek komolyan, ugyanis elõtte igen sok mindenbe belekezdtem, de nem voltam kitartó: zongoráztam, furulyáztam, gitároztam, egyszer állatorvos akartam lenni, máskor meg mûkorcsolyázó. A szándékom azonban tartósnak látszott: kölcsönhegedûvel felkerestem a kecskeméti Csík Zenekar prímását, Csík Jánost, hogy segítsen elkezdeni. Tõle, népzenei táborokban, ma pedig már autodidakta módon tanulom a különbözõ tájegységek különbözõ zenéit. A Flótás együttes munkájában a kezdetektõl részt veszek. Sokat jelentett számomra a somoskai tábor, ahol személyesen Mandache Auréltól tanulhattam. Nagyon szeretem a szatmári zenét. Többektõl hallottam, hogy azért nem szeretik, mert olyan „nótázós”. Nos, én pont ezt szeretem benne. Tetszik a moldvai zene is, de teljesen mást érzek, amikor moldvait hegedülök s amikor vonósbandával játszom. A Flótás együttes mellett tagja vagyok a lajosmizsei Városi Kórusnak; zenélek a lajosmizsei Hivatal Együttesben, akikkel elsõsorban beatzenét játszunk; vendégzenészként közremûködöm a Soda Effect nevu zenekarban, akik pop- és rock zenei feldolgozásokat játszanak (www.sodaeffect.atw.hu); az elektronikus világzenét játszó Navrang munkájában is részt veszek, mint helyettes hegedûs (www.navrang.hu), illetve bátyám zenekarában is hegedülök néha… ? Ami mindegyikben közös, hogy rengeteg energiát ad (bár sokszor el is vesz). A zenélés nélkül nem lenne teljes az életem: nagyon szeretem a zenésztársakat, a pörgést, az utazást, azt hogy szórakoztathatom az embereket…és mindez együtt jár ezzel az életformával. Drabant Béla Köszönöm az anyukámnak, az összes öregnek, aki érti a világot (legalább úgy, ahogy õ élte), a vonatoknak, a sziklán fújó szélnek, a digitális technológiának és az erdõben átszûrõdõ fénynek. Szóval hát a kapcsolatom a zenével a bambaság és a vándorcigányság által határolt belsõ, nem választott életfilozófián alapul. A bambaságról: a megszületés állapotáról is félig lemaradni képes ember találkozik olyan pillanatokkal az életében, ami egyébként másoknak egy-két óra. Ilyenekkel szoktam találkozni néha, amikor megáll az idõ és észrevettem, hogy már megint másfél órája dallamok járnak a fejemben, miközben azt nézem, hogyan vonózik egy gyimesi hegedûs azon a videón. Ez az egyesek által elemi türelemnek vagy a megismeréshez meghagyott idõnek nevezett gyakorlat vezet el olyan dolgokra, ami mások szerint értékes s nekem jó érzést nyújt a vele való foglalatosság. A vándorcigányságról: a vándorcigányság abban a közép-kelet európai fiatalhoz köthetõ misztifikált képben jelenik meg, ami a „transzexpressz-turisták” (vagy inter-railezõk) klasszikus világát idézi, mikor is valaki egy szál táskával a hátán elindul a világot megismerni. (vagy lehet azt akarja, hogy megismerje a világ, nézõpont kérdése). Szóval tetten érhetõ állapotában ez a táncház mozgalmárok által ismert „gyûjtési kedv” nevû betegségben nyilvánul meg, ami igazából semmi más, mint az öregek bölcsességébõl fakadó elemi tudás megszerzésének vágya. Ez vezérel mindig is, amikor például egy olyan öreg cigány hegedûssel állunk egymással szemben, aki nem tud magyarul (s én sajnos sem románul sem cigányul), mégis megoldódik a probléma és érezzük, hogy a másik mit akar elmondani. Tetten nem érhetõállapotában pedig vezérli a vándorcigányság életem nagyrészt összes non-konformista mozzanatát, ami a világra adott reakció és azzal való játék is egyben. A zene egy olyan mély kifejezési forma nekem, amiben a mókától a vérre menõ szintig az õsök és én, minden egyszerre bennefoglaltatik vagy legalábbis a lehetõsége megvan, a konkrét megvalósítás csak rajtunk múlik. Segítségével olyan gondolatokat és érzéseket lehet túl- vagy éppen utolérni, ami az ember életét alapjaiban meghatározza. Lõrincz András: furulya, kaval, bolgár kaval, nej, ének (önéletrajz) A székelyföldi Szentegyházán születtem 1971. nov. 18-án. Már kisgyerekként érdekelt a zene. Hétéves koromtól furulyázok, tizenkét éves koromtól klarinétozok. Tizenegy éven át muzsikáltam a Haáz Sándor által vezetett Szentegyházi Gyermekfilharmóniában, mely a maga 150 fõs létszámával (40 tagú zenekar és 110 fõs gyerekkórus) páratlan. Az együttes több fesztiváldíjjal, rádió- és tévéfelvételekkel büszkélkedhet, Romániaszerte és ’90 óta Magyarországon és Ausztriában is számtalan feledhetetlen koncertet adott gazdag repertoárjából, mely klasszikus zenét, népdalfeldolgozásokat tartalmaz. 1994-ben felvételiztem a szegedi Juhász Gyula Tanárképzõ Fõiskolára, ahol ének-zene-román tanári, és mûvelõdésszervezõ-menedzser szakos diplomákat szereztem. 1999 óta tanítok ének-zene tárgyat Kecskeméten, három évig gimnáziumban, két évig szakközépiskolában, ma általános iskolás gyerekeket tanítok. Kecskemétre költözésem óta énekelek a Pedagógus Énekkarban. Már régóta érdekel a népzene és néptánc (fõiskolás éveim alatt Szegeden a Bálint Sándor-Borica Táncegyüttesben táncoltam, Kecskeméten pedig a Kurázsi Táncmûhelyben), a klarinéton kívül játszom többféle népi hangszeren (hatlyukú furulyák, moldvai kaval, bolgár kaval, tilinkó, nej, doromb, derbuka), közremûködtem több népzenei CD-n. Lõrincz András Szerzõ László: furulya (önéletrajz) Önéletzrajz-om? Miután az Úr 1976-dik évében világra segített a bába, fanyalogva vettem tudomásul a tényt, miszerint nekem ebben a világban feladatom van. Segített az önmegvalósításban a családom, a falusi pap , és egy garabonciás diák ilyesmi, és még talán a világbéke amirõl szólhatnék.. mert az fontos. A fejemben lévõ zürzavar az önmegvalósítás, az igénytelenségem a lázadásom, valamit irni akartam még csak elfelejtettem. Megmunkáló központok kezelését és programozását tanultam, de azok hidegek. Postai alkalmazottként emberek között lehetek, szeretem az embereket. Ezért is végeztem el a Katolikus Ifjúságvezetõ Képzõt más nevén a Hajszolót. Programokat szervezek, közösséget épitek, kitartok.. A hit fontos! Egyik alapítótagja vagyok a Flótás együttesnek, és az Élefa Hagyományörzõ Egyesületnek is. Szeretnék nevetni, mert ma még nem nevettem. Mielõtt megkérdeznéd magadtól mi ez a kuszaság az eddig olvasottakban, arra válaszolj ha sablon bemutatkozót irtam volna most min gondolkodnál? Kitartás! Önéletrajz Berta Alexandra vagyok, 1988-ban születtem. Pakson élek, és jelenleg a helyi gimnázium végzõs tanulója vagyok. A népzenével 10 éve foglalkozom: citerázok, énekelek. Elkötelezettségemet a Csutorás Nemzetközi Népzenei és Néptánc táborban szerzett élményeim alapozták meg. Itt hallottam elõször citerázni Széles Andrást, és itt ismertem meg a "népzenész társadalomra" jellemzõ, jókedvet, közvetlen, vidám hangulatot. Az elmúlt 10 év alatt a népzene életem részévé vált, ma már elképzelhetetlen, hogy ne járjak népzenei rendezvényekre, táborokba, fellépésekre, próbákra…stb. 2006 nyarán készült el elsõönálló Cd-m, "Ifijúság gyöngykoszorú" címmel. Nagy boldogság ez számomra. Bízom benne, hogy ez a Cd is (mint minden más népzenei hangfelvétel, lemez) segít abban, hogy minél többen megismerjék, megkedveljék népzenénket, hiszen minden dal, dallam gyönyörû kincs, amelyet õrizni kell, és megismertetni mindenkivel. A moldvai zenével is a Csutorás táborban ismerkedtem meg, itt voltam elõször moldvai táncházban. Rögtön megfogott a dallamok hangulata, illetve a felhõtlen jókedv, ami a táncházakra jellemzõ. Egy népzenei versenyen kaptam Nyisztor Ilona "Földnek e zsírjával, napnak e hugával" címû lemezét. A felvételen hallható gyönyörû énekek által betekintést nyerhettem a moldvai dalok hangulatába. Azóta igyekszem elmélyíteni tudásomat e téren is, minél több eredeti felvételt hallgatni, azokról tanulni. A Flótás együttessel nem régóta énekelek, de remélem, hogy hosszantartó és eredményes lesz a közös "munkánk".