A Csángókról
A Rubicon 1990-es évi 6. számából való tudósítás Halász Péter munkája. Mivel a tanulmány több mint tíz éve készült, ezért a már megváltozott tényezõket igyekeztük jelölni/kijelölni
Halász Péter:
A moldvai csángó magyarok
Tudósítás a külsõ magyarokról
Kik azok a csángók?
Kik azok a csángók és hol élnek? – érdeklõdött Döbrentei Gábor 1841-ben a püspöke társaságában Borszéken tartózkodó Petrás Incze Jánostól. A moldvai lelkész a Magyar Tudományos Akadémia titkárának 38 kérdésére adott válaszával egy életre eljegyezte magát a magyarországi tudományossággal, s egyszersmind vállalta a moldvai magyarság sorsának képviseletét, a róluk való tudósítást is. Az elsõ kérdésre adott válasza így hangzott: "Moldova ‘Fejedelemsége‘ határaiban körülbelül létezik Ötvenhétezer Római Kathol. hitvallású lélek, és nem kevesebb; kik közül ha kiveszünk némelly városokban kereskedést és Kézmûveket gyakorló némelly külhonokból idevándorolt családokat: Kik leginkább Franczia, Német vagy Lengyel honiak, a‘ többiek mindnyájan valóságos Magyar vérbôl származottaknak tartják magokat."
Csángál, csángát
A csángó szó eredetérõl többféle föltevés ismeretes. Maga a nép is magyarázatot keresett rá, s a csengõ, csengettyûs szóval vélte értelmezni, mivel – mint mondják – a csángók télen csengettyûs szánokon jártak. Ennél komolyabb magyarázattal szolgál a nyelvtudomány: a székely nyelvjárásban ismeretes csángál, elcsángál (elkóborol, elszakad) szóból származtatja ennek a magyar nép zömétõl valóban távolkerült népcsoportunknak a nevét. "Elcsángált a tehén" – mondja a székely, "fönn csángat a havason". A szó írásos alakban elsô ízben 1560-ban fordul elõ, Csángó András formájában, Moldvából pedig 1591-ben ismeretes "saigai" alakban.
És hol élnek?
Négy különbözõ csángó népcsoportot ismerünk. Brassó környékén, a Barcaságban élnek a hétfalusi csángók, akik székely származásúak, a 14. században a brassói szászok jobbágyai lettek, fölvették az evangélikus vallást, ám nyelvüket és hagyományaikat mind a mai napig megõrizték. A régi Csík vármegye keleti részén, a Tatros völgyében élnek a gyimesi csángók, akik részben a korábban Moldvába menekült, részben az Erdélyben maradt székelyekbõl származnak és zömmel a 18. században települtek mai lakóhelyükre. Dévai csángóknak nevezik azt az ugyancsak székely néptöredéket, melynek tagjai az 1880-as években Bukovinából települtek Déva környékére, s õk vállalják is ezt a tudományosan nem pontos megnevezést, míg a bukovinai eredetû székelyek többi csoportja öntudatosan elutasítja a csángó megnevezést. Végül a legnagyobb és minden bizonnyal a legrégebbi csángó népcsoport a moldvai csángómagyaroké. Õróluk szól ez az összeállítás.
A moldvai magyarok
A néprajztudomány – elsõsorban Lükõ Gábor nyomán – a moldvai csángók három nagy csoportját különbözteti meg. Az északi csángók a Románvásártól északra esõ területeken élnek, túlnyomó részük mára már elrománosodott, de a század elején Yrjö Wichmann finn nyelvész még számos faluban tanulmányozhatta a legarchaikusabb csángó nyelvjárást, melynek egyik fõ jellemzõje a sziszegés, vagy selypítés: cs hang helyett c-t, s helyett pedig sz-t ejtenek. Bákótól délre találhatók a déli csángó falvak, ahol még néhány helyen hallható a sziszegõ beszéd és több más archaikus elem. Végül a moldvai magyarok legnagyobb része székelyes csángó, akik zömmel, a Tatros, a Tázló és a Szeret folyók, és az ezekbe ömlõ kisebb patakok völgyeiben élnek, nyelvük és hagyományuk egyértelmûen székelyes vonásokat mutat.
Vajon hányan lehetnek?
A hivatalos román statisztika szerint a moldvai magyarok nem léteznek. Korábbi román statisztikák azonban nem tagadták le ilyen sommásan a létezésüket, pl. a Románia Nagy Földrajzi Szótára (Marele Dictionar Geografic al Rominiei, 1901) számos csángó település magyar lakosságáról írt; az 1930-as román statisztika pedig több mint húszezer magyar nemzetiségû és csaknem huszonnégyezer magyar anyanyelvû lakost tartott nyilván Moldvában.
A moldvai csángók valóságos lélekszámára azóta is legföljebb következtetni tudunk. Egyházi becslések szerint Moldában mintegy 250 ezer római katolikus él. Márpedig egy sommás megállapítás szerint ezen a tájon aki katolikus, az magyar vagy magyar származású, aki pedig ortodox, az román. Így tartják ezt maguk a csángók is, noha a tétel bizonyára nem érvényes maradéktalanul valamennyi moldvai katolikusra. Ennek a negyedmillió katolikus csángónak azonban talán az egyharmada beszéli ma már egykori anyanyelvét, tehát mintegy 80–100 ezer lélek; a többiek csak románul tudnak, s ezen – keserves történelmük ismeretében – nem is csodálkozhatunk. Körükben többnyire már csak az emléke él annak, hogy õseik magyarok voltak; vagy már az sem, de akkor sem tartják magukat románnak, mert hiszen nem ortodoxok. A moldvai csángók körében tehát nem a közös nyelv jelenti az együvétartozás alapját, hanem a közös vallás, és természetesen még számos közös hagyomány, a húsvéti mátkaváltástól a halottak búcsúztatásáig.
Kiegészítés: A 2002-es népszámlálás eredményérõl pontosabb és a fentinél frissebb, valósabb adatokat a következõ címen lehet találni: http://www.csango.ro/nepsz_el.html
Miért fontosak?
A moldvai magyarok nem azt az irodalmi nyelvet beszélik, amit a Kárpát-medencén belüli magyarság. A városiasodással, iparosodással, civilizációs átalakulással járó fogalmakat jelentõ szavainkat a moldvai magyarok nem/kevésbé/másként ismerik, ehelyett fõként román szavakat használnak. A magyarul beszélõ csángók nyelve leginkább a nyelvújítás elõtti, 18. századi magyar nyelvhez hasonlít. Okleveleink szólalnak meg tehát a moldvai csángók ajkán, régen elfeledett magyar szavak kelnek életre.
Mivel különbözõ csoportjaik két-háromszáz, sõt ötszáz vagy annál is több esztendeje a Kárpátok által elszigetelve, idegen nyelvi, vallási, etnikai környezetben élnek, a magyar mûvelõdéstörténet olyan kövületeivé, archaikus rétegeinek õrzõivé váltak, ami rendkívül értékessé teszi ezt a népcsoportunkat. Beszédük több évszázados szavakat és nyelvtani szerkezeteket õriz, népdalaik, balladáik, keserveseik népzenénk legrégebbi, általunk már szinte elfeledett változatait idézik. Hiedelemviláguk, népszokásaik, viseletük, gazdálkodásuk, építkezésük… mind-mind azt az állapotot mutatja, ami az egész magyarságra jellemzõ volt két-három, vagy éppen öt-hat évszázada. A magyarság tegnapi, tegnapelõtti képével találkozhatunk, ha közöttük járunk.
Irodalom
„Az moldvai csángókról… Páter Zöld Péter”
Ismeretlen moldvai nótafák Szegõ Júlia gyûjtése. Budapest, Európa Könyvkiadó,1988
A moldvai magyarság
Domokos Pál Péter Ötödik, átdolgozott kiadás. Budapest, Magvetõ Kiadó, 1987.
Moldvai hangszeres dallamok
(Sültün, Kobzon, hegedûn.) Balogh Sándor Budapest, Etnofon Kiadó, 2001.
Hegyet hágék, lotot lépék
Erdélyi Zsuzsanna Második kiadás. Budapest, Magvetõ Könyvkiadó, 1978.
Moldvai csángó magyarok
Csoma Gergely Corvina Kiadó, 1988.
Hanghordozókon
Serény magyaros.
Moldvai furulyás dallamok Hodorog András, Legedi László István CD, MC, Budapest, Etnofon Records.
Gyere haza édes fiam
(moldvai) Kallós Archívum MC
Mandache Aurél hegedül
Budapest, Etnofon Records.
Földnek e zsírjával
Nyisztor Ilona CD, Fonó Records.
Moldvai szentes énekek
Nyisztor Ilona CD, Fonó Records
Szerelem, szerelem
Róka Mihály CD, Etnofon Records
Zurgó
CD, MC, Etnofon Records.
Több információ:
A csángó magyarok honlapja:
http://www.csango.hu
Moldvai Csángómagyarok Szövetsége:
http://www.csango.ro
Erdélyi és csángó költészet
http://irodalom.elender.hu/erdely/
Csángók honlapja:
http://www.bke.hu/~tucan/csango/
A csángókról:
http://www.csango.lap.hu
Biciklivel Csángóföldre:
http://www.oroshaza.com/lena/csango.html