bela=Drabant Béla: tapan, hegedű, citera

Köszönöm az anyukámnak, az összes öregnek, aki érti a világot (legalább úgy, ahogy õ élte), a vonatoknak, a sziklán fújó szélnek, a digitális technológiának és az erdõben átszûrõdõ fénynek.Szóval hát a kapcsolatom a zenével a bambaság és a vándorcigányság által határolt belsõ, nem választott életfilozófián alapul. A bambaságról: a megszületés állapotáról is félig lemaradni képes ember találkozik olyan pillanatokkal az életében, ami egyébként másoknak egy-két óra. Ilyenekkel szoktam találkozni néha, amikor megáll az idõ és észrevettem, hogy már megint másfél órája dallamok járnak a fejemben, miközben azt nézem, hogyan vonózik egy gyimesi hegedûs azon a videón. Ez az egyesek által elemi türelemnek vagy a megismeréshez meghagyott idõnek nevezett gyakorlat vezet el olyan dolgokra, ami mások szerint értékes s nekem jó érzést nyújt a vele való foglalatosság.

A vándorcigányságról: a vándorcigányság abban a közép-kelet európai fiatalhoz köthetõ misztifikált képben jelenik meg, ami a „transzexpressz-turisták” (vagy inter-railezõk) klasszikus világát idézi, mikor is valaki egy szál táskával a hátán elindul a világot megismerni. (vagy lehet azt akarja, hogy megismerje a világ, nézõpont kérdése). Szóval tetten érhetõ állapotában ez a táncház mozgalmárok által ismert „gyûjtési kedv” nevû betegségben nyilvánul meg, ami igazából semmi más, mint az öregek bölcsességébõl fakadó elemi tudás megszerzésének vágya. Ez vezérel mindig is, amikor például egy olyan öreg cigány hegedûssel állunk egymással szemben, aki nem tud magyarul (s én sajnos sem románul sem cigányul), mégis megoldódik a probléma és érezzük, hogy a másik mit akar elmondani.Tetten nem érhetõállapotában pedig vezérli a vándorcigányság életem nagyrészt összes non-konformista mozzanatát, ami a világra adott reakció és azzal való játék is egyben. 

A zene egy olyan mély kifejezési forma nekem, amiben a mókától a vérre menõ szintig az õsök és én, minden egyszerre bennefoglaltatik vagy legalábbis a lehetõsége megvan, a konkrét megvalósítás csak rajtunk múlik. Segítségével olyan gondolatokat és érzéseket lehet túl- vagy éppen utolérni, ami az ember életét alapjaiban meghatározza.